A bor megjelenésének vizsgálata során annak tisztaságát, színintenzitását és árnyalatát nézzük meg. A borok tisztasága ma már elengedhetetlen. Kereskedelmi forgalomba csak olyan borok kerülhetnek, amelyek megfelelnek az élelmiszerekre vonatkozó különféle szabványoknak, nem tartalmaznak a borhoz nem tartozó üledéket, lebegő anyagokat, egyebeket. A bor tisztasága feltételezi azt, hogy a pohárba töltött boron átlátunk, annak tisztasága mellett intenzitását is meg tudjuk vizsgálni. Az, hogy a pohárba töltött bor tükrös és csillogó is legyen, már közel nem annyira fontos értékmérő, mint mondjuk húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Ez nem holmi pongyolaság, sokkal inkább annak a hatása, hogy a fogyasztók igényesebbek lettek. Egészségük és a környezet védelme érdekében előnyben részesítik a vegyszermentesen és minél természetesebb módon készült borokat. Ennek részét képezi az is, hogy a borokat nem feltétlenül szűrik és tisztítják palackozás előtt olyan mértékben, ahogy az korábban kívánatos volt.
A borok színének intenzitása másként alakul a fehér-, illetve a vörösboroknál. A fehérborok színintenzitása a bor fejlődésével együtt mélyül. Ez a levegő hatásának köszönhető, ezért sokkal inkább kifejezi a bor fejlettségét, mint szigorú értelemben vett korát. Minél kevesebbet találkozott a borunk levegővel (oxigénnel), annál halványabb lesz a színintenzitása is. A fehérborok színárnyalata a szinte vízszerűen halvány zöldes citromtól a mély borostyánig terjed. Ez a fent írtakon túlmenően annak megfelelően változik, hogy a bor termőhelye hűvös-e vagy meleg, a bor maga mennyire érett szőlőből készült, teljesen száraz-e vagy van benne maradékcukor. A technológia változása valójában éppúgy a levegővel való érintkezésre vezethető vissza, mint a bor fejlettsége.
A hordós érleléssel készült borok színe ennek megfelelően melegebb árnyalatú lesz, mint a levegő kizárásával készült reduktív boroké. A vörösborok színárnyalata részben már a szőlőfajta által is behatárolt. Vannak olyan szőlőfajták, amelyek fiatalon is olyan árnyalatot mutatnak, mint a legtöbb vörösbor fejlett korában. Ez az egyes kékszőlő fajták antocianin tartalmának a függvénye.
A vörösborok java része fiatalon bíbor színű és intenzitásban mélyebb, a levegővel történő érintkezés (érés) hatására árnyalata melegszik, és először rubin, majd gránát színbe fordul át. Azok a szőlőfajták (pl. pinot noir, kadarka), amelyek bogyójának héja kevesebb színanyagot tartalmaz, fiatalon is halványabb, csekélyebb intenzitású és melegebb árnyalatú. Vannak olyan kékszőlőfajták viszont, amelyek a kezdeti hideg, bíbor árnyalatukból valamennyit szinte életük végéig megőriznek (pl. kékfrankos).
