A parafa dugó volt sokáig a kedvenc, azonban köztudott, hogy az így lezárt boroknak mintegy tíz százaléka „dugós” lesz, vagy valamilyen kedvezőtlen változáson megy át a természetes anyag változó tulajdonságai miatt. A parafadugó-gyártók ugyan nagy erőkkel küzdenek a tisztaságért, de a TCA hatását a legnagyobb elővigyázatosság és felszerelt laboratóriumok mellett sem lehet teljességgel kiküszöbölni.
A parafa dugó a palackos érlelésre szánt tételeknél ugyanakkor lényeges tényező, hiszen rajta keresztül lélegzik a bor, ami így tovább érlelődik. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a parafa dugók között is lényeges eltérések vannak. A legjobban azok zárnak, amelyek egyben lettek kihasítva a parafa kérgéből. Áruk – főként a hosszabbaké – viszont igen magas, ezért találkozhatunk olyanokkal is, amelyeknek csupán a két vége hasított, középen granulátumból és kötőanyagból készült réteg található. A legegyszerűbbek teljesen granulátumból készülnek, és maximum egy-két éves használatra alkalmasak.
A dugó és a dugózás viszont még így is drága, legalább 100 forinttal dobja meg egy palack árát (amiből a kereskedelemben egykettőre 200 lesz), ezért csak akkor érdemes megfizetni, ha valóban olyan bort vásárolunk, aminek a palackban még érnie kell.
A műanyagból készülő, mesterséges dugókat a parafa kiváltására fejlesztették ki, és bizonyos eredményeket értek is már el velük, de nem igazán váltak be, mert nem biztosítanak megfelelő védelmet az oxigén ellen. Gyorsan elterjedt viszont, és mára bizonyított is a csavarzár, amelynek legnagyobb támogatói kezdetben Ausztrália és Új-Zéland fehérbortermelői voltak, de mára meghódította a világot, még a vörösbortermelőket is. Csavarzár alkalmazásánál a bor védelmét a palackozáskor hozzáadott semleges gázréteg szolgáltatja a bor és a zár között. Emellett rajta keresztül gyakorlatilag nem érintkezik levegővel a bor, így palackozási állapotát jobban megtartja. Természetesen fontos előnye, hogy egyszerűen nyitható és vissza is zárható. Többnyire könnyű, reduktív, azonnali fogyasztásra szánt borokat palackoznak csavarzárral – legyenek fehér-, rozé- vagy akár vörösborok.
Újabb formája a palack lezárásának az üvegdugó, amit elsősorban Németországban és Ausztriában alkalmaznak előszeretettel, de Tokaj is számos borral jelentkezett már, ami így lett lezárva. Alkalmazása költséges, ugyanakkor jól szigetel és kétségkívül elegáns. Mindennek azonban ára van: az üvegdugó is sokkal drágább a csavarzárnál. A csavarzárhoz hasonlóan a palack praktikusan nyitható-zárható, és állítva is tárolható.
